És egyre inkább kezd bennem megérni az elhatározás, hogy ez túl kevés lesz....ahhoz képest, amit szeretnék...
Várom már a december 3-at, hazamenni, beszélgetni akikkel kell, úgy érzem szükség is van rá(m), ahogy fordítva nekem is..a vizsgákat, a nyomást nem várom...csak az tartja bennem a lelkem, hogy minél többet teljesítsek és kevesebb teherrel meneküljek vissza a béke szigetére....
Listát kellene írnom, a fejemben már megvan. És kimondani talán még nem merem, de már döntöttem is...
